A hiperaktív gyerek különleges hozzáállást és türelmet igényel.
Mit jelent „hiperaktív" gyereknek lenni, és hogyan kezeljük ezt érzékenyen
A gyerekek energiája néha szó szerint ragályos – ugrálnak a kanapéról, forognak a saját tengelyük körül, végtelen kérdéseket tesznek fel, és nevetésük betölti az egész lakást. De mi van akkor, ha úgy tűnik, hogy a mozgásból, hangokból és impulzivitásból kicsit több van, mint szokásos? A kérdés, hogy „van-e hiperaktív gyerekünk otthon?" már a kisgyermekkorban felmerülhet, néha még korábban is, amikor az anyuka arról mesél, hogy a gyerek fáradhatatlanul mozgott már a pocakban is.
Amikor a nyugtalanság meghaladja a szokásos határt
Minden gyerek más. Néhány nyugodtabb, másik élénkebb, megint másik folyamatos ösztönzést igényel. Ezért nem könnyű azonnal megmondani, mikor van szó még normális temperamentumról, és mikor lehet már hiperaktivitásról. Különösen a korai életkorban, például kétéves korban, nehéz a diagnosztika – a gyerekek még mindig tanulják viselkedésük, érzelmeik és figyelmük irányítását.
Mégis, vannak bizonyos hiperaktivitás jelei a gyerekeknél, amelyek segíthetnek a szülőknek eldönteni, hogy érdemes lenne-e szakemberhez fordulni. A tipikus tünetek közé tartoznak:
- kifejezett figyelmetlenség – a gyerek nem tud még rövid ideig sem koncentrálni, gyorsan vált egyik tevékenységről a másikra
- képtelenség nyugodtan ülni, még az általa kedvelt tevékenységek alatt is
- impulzivitás – gondolkodás nélkül cselekszik, félbeszakítja a beszélgetést, nem vár a sorára
- gyakori félbeszakítás felnőttek és gyerekek között, mások játékába való beavatkozás
- kitörések, érzelemszabályozási problémák, gyakori düh- vagy sírógörcsök
Fontos megérteni, hogy ezek a jelek egészséges, élénk gyerekeknél is előfordulhatnak. A kulcsfontosságú tényező az intenzitás és a mindennapi életre gyakorolt hatás – tehát, hogy a gyerek viselkedése jelentősen zavarja-e kapcsolatait, tanulását vagy családi életét.
Az első jelek már a terhesség alatt?
Sok nő számol be arról, hogy úgy érezte, gyermeke már a pocakban is „nyugtalan" volt. Bár ezek a szubjektív érzések nem diagnosztikai kritériumok, több kutatás azt sugallja, hogy a magzati mozgások túlzott mértéke korai indikátora lehet a gyermek fokozott aktivitásának születés után. Például a Developmental Psychobiology szaklapban megjelent tanulmány szerint a magzati mozgások gyakorisága összefügghet a csecsemők temperamentumával, beleértve a fokozott reaktivitást és motoros aktivitást.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden „pocakbeli ficánkolás" ADHD-t jelezne előre. Az aktív magzat gyakran az egészséges fejlődés jele. Mégis, a jelentős kiszámíthatatlanság és a mozgások intenzitása lehet egy korai jelzőmozaik, amelyet érdemes idővel figyelemmel kísérni.
Amikor a kétéves gyereket nem lehet megállítani
Lehet, hogy a szülők észreveszik, hogy már a hiperaktív kisgyermek két éves korban sem tud hosszabb ideig játszani egy játékkal, folyamatosan rohangál, mindent lever, mindenhova felmászik, és amikor próbálják bevonni valamilyen nyugodtabb tevékenységbe vagy meseolvasásba, ösztönösen elmenekül. Az ilyen viselkedés nehéz lehet mind a szülők, mind a gyerek számára, aki nem tudja irányítani az energiáját.
Ebben a korban nem lehet biztosan diagnosztizálni az ADHD-t – a gyermek agya még fejlődésben van, és sok tünet három éves korra eltűnhet. Ennek ellenére jó ötlet figyelni a viselkedési mintákat, beszélni a gyermekorvossal, és esetleg elkezdeni egyszerű módszereket, amelyek segítenek a gyereknek megnyugodni és szabályozni az impulzusait.
Hogyan nyugtassuk meg a hiperaktív gyereket kiabálás és büntetések nélkül
Minden szülő ismeri ezt – amikor a gyerek dühöng, azt mondani neki, hogy „nyugodj meg", általában annyira hatékony, mintha azt kérnénk a hullámoktól, hogy hagyják abba a mozgást. És éppen azoknál a gyerekeknél, akik természetesen aktívak és impulzívak, rendkívül fontos, hogy olyan környezetet teremtsünk számukra, ahol tájékozódhatnak, megnyugodhatnak és fokozatosan megtanulhatják kezelni a testüket és érzelmeiket.
Az alapja a napi struktúra és bizonyos fokú kiszámíthatóság. Ha a gyerek tudja, mi vár rá a nap folyamán, könnyebben elkerüli a stresszt. Ez a stabilitás segít neki biztonságban érezni magát – akár az étkezések, az alvás vagy a játékok rendszeres időpontjáról van szó. Az átláthatóság és a rutin csodákra képes, különösen azoknál a gyerekeknél, akik tele vannak energiával. Ezt megerősíti egy cikk is arról, hogyan kezeljük a stresszt, amelyet itt talál.
Próbálja ki természetes termékeinket
Lehet, hogy meglepő, de a mozgás nem ellenség – éppen ellenkezőleg. Nem arról van szó, hogy „lefárasszuk" a gyerekeket, hanem hogy értelmes mozgást kínáljunk nekik. Trampolinos ugrálás, kötélmászás vagy egy egyszerű erdei séta gyakran remekül működnek. A gyerekek ezzel nemcsak levezetik a fölösleges energiát, hanem javítják a motorikus képességeiket is, és megtanulják érzékelni a testüket. És nyugodtan próbálkozhatunk a gyerekjógával is – ez mindenki számára szórakoztató lesz.
Amikor a gyerek már teljesen elmerül az érzelmek forgatagában, jó, ha otthon van egy „nyugtató hely". Valamilyen kényelmes sarok párnákkal, könyvekkel vagy akár egy zen homokozóval hatékony menedék lehet. És mi a helyzet a légzőgyakorlatokkal – például tollba vagy szappanbuborékba fújás. Egyszerű technikák, amelyek valóban képesek megnyugtatni a gyereket.
Az is számít, hogy mit eszik a gyerek. Néhány gyerek ugyanis érzékenyen reagál mesterséges színezékekre, cukrokra vagy tartósítószerekre, amelyek feleslegesen „felkavarhatják" az idegrendszerüket. Az egészséges étrend, amely fehérjékre, zöldségekre és omega-3 zsírsavakra épül, segít kiegyensúlyozottabbá tenni az energiát. További információkat az omega-3 zsírsavakról itt talál.
Végül pedig – az empátia és a türelem kulcsfontosságú. Fontos megérteni, hogy egyes viselkedésformák nem szándékosak, hanem a fejlődési szakasz következményei. A gyerekek agya egyszerűen még nem elég érett ahhoz, hogy úgy irányítsák önmagukat, ahogyan szeretnénk. Ahogy Dr. Laura Markham pszichológus mondja: „A gyerekek nem azért viselkednek rosszul, mert akarnának. Azért viselkednek így, mert még nem tudnak jobban." És éppen a felnőtteken múlik, hogy megmutassák nekik az utat – türelemmel és megértéssel.
Nem vagyunk egyedül
Minden szülő, aki egy nagyon élénk gyerekkel való mindennapi forgatagot él meg, ismeri a kimerültség, frusztráció, de az óriási szeretet érzését is. Segít tudni, hogy nem vagyunk egyedül. Vannak támogató csoportok, gyermekfejlődési szakértők, valamint közösségi központok, ahol a gyerekek strukturált környezetben kiélhetik magukat, és a szülők megértésre és inspirációra találhatnak.
Példaként említhető Monika története Brnóból, akinek kétéves fiát „kontrollálhatatlannak" írták le még a gyerek sarokban is. Gyermekpszichológussal való konzultáció után, valamint előre látható napi rutin, rendszeres mozgás és rövid relaxációs technikák bevezetésével a helyzet fokozatosan megnyugodott. "Nem változott meg egyik napról a másikra," mondja, "de hirtelen mindketten jobban vártuk egymás társaságát. És ez volt a legfontosabb."
A hiperaktivitás nem a világ vége, hanem egy kihívás, amelyet türelemmel, megértéssel és gyengéd irányítással lehet kezelni. Arról szól, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a gyerek temperamentumának tiszteletben tartása és a nyugodtabb önkifejezési formákra való vezetés között.
És végül – nem minden élénk gyerek hiperaktív. De minden gyereknek szüksége van megértésre.
