Büdös kakosztázia (Geranium robertianum)

Egyéb nevek: kappan, vízidisznó, vízidisznó csőr, bűzfűszer, csípő, bölömbika, muskátli

A Geranium robertianum (Geranium robertianum) a Geraniaceae családba tartozó növény, amely vadon szinte egész Európában elterjedt. Ez a gyógynövény számos népi névvel büszkélkedhet, mint például a káptalan, kócsagorr, kócsagcsőr, bűzfűszer, csípősség vagy bikavér. E nevek némelyike nemcsak a növény megjelenésére, hanem sajátos szagára is utal, amely a rothadó ételek kellemetlen szagára emlékeztet. Első pillantásra egy apró, jellegtelen növénynek tűnhet, de ennek éppen az ellenkezője igaz. A büdös kakost gyógyhatásai miatt nagyra értékelik, és a népi gyógyászatban és a gyógyszeriparban egyaránt használják.

Ami a gyógynövény felhasználási módjait illeti, elsősorban a természetes gyógyászatban találjuk. Az összezúzott büdöskaktusz gyökerét hagyományosan gyulladásos bőrbetegségeknél és sebgyógyításra használják. Főzetét aztán hasmenésre és vizelethajtóként ajánlják. A gyógyszeriparban a büdös kakoszt a problémás bőr kezelésére szolgáló kenőcsök, krémek és olajok előállításához használják, bár használata szaga miatt nem túl népszerű. Fürdősók és borogatások részeként gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő tulajdonságai miatt használják. A szentjánoskenyérfa azonban nem csak kozmetikumokban vagy gyógyszerekben fordulhat elő. A növény fiatal levelei a konyhában is felhasználhatók, ahol a főzés után eltűnik a kellemetlen szag, a levelek pedig salátákhoz adhatók vagy fűszerként használhatók. Intenzív ízük miatt azonban óvatosan kell bánni velük.