Benedek az orvostudományból (Cnicus benedictus)
Egyéb nevek: Chubet benedictus, Centaurea benedicta, Carbenia Benedicta, Carduus benedictus, Szent Gyűszű, Áldott Gyűszű
Harm score: 1 (Természetes anyagok)
A benedictus, más néven Chubet benedict, Centaurea benedicta, Carbenia benedicta, Carduus benedictus, Szent Gyűszűvirág vagy Áldott Gyűszűvirág, a csillagvirágúak családjába tartozó lágyszárú növény. Ez az egynyári növény a Földközi-tenger vidékén őshonos, és a mi körülményeink között dísznövényként termesztik. Jellegzetes és összetéveszthetetlen megjelenésének - tüskés szárak és levelek, sárga virágok és sajátos hüvelyek - köszönhetően gyakran találkozhatunk vele a fűszerkertekben. A benedekfű azonban ismert gyógyászati tulajdonságairól, keserűanyagokkal, nyálkaanyagokkal, glikozidokkal vagy tanninokkal gazdagítva, ami különösen hasznossá teszi a gyógyászatban a gyomorpanaszok, az étvágytalanság kezelésére és vizelethajtóként.
A hagyományos népi gyógyászatban a benediktint főzet és tinktúra formájában használják, önmagában vagy más gyógynövényekkel kombinálva. E gyógynövény főzete az emésztőrendszerre gyakorolt serkentő és tonizáló hatásáról ismert. A benediktin számos emésztést segítő gyógyteában is megtalálható. Kivonatát gyakran adják olyan étrend-kiegészítőkhöz is, amelyek az emésztés egészségét és az általános vitalitást hivatottak elősegíteni. Már a középkorban a benediktin volt az egyik fő összetevője az úgynevezett "benedeki elixírnek", egy alkoholos italnak, amelyet a szervezet gyógyítására és erősítésére is használtak.